Most már bizonyos szeptember hónapját minden Connecticutban és környékén élő magyarnak jól észbe és naptárba kell vésni fenntartva a helyet és lesve a híreket. Lesve az első híradást, plakátot, információ foszlányt arról, hogy adott év melyik napján rendezik azt a bizonyos magyar fesztivált, a Connectucati Magyar Fesztivált. A fent említett állambéli Wallingfordban 1918 óta működik az a Magyar Ház melynek fáradhatatlan irányítói egy 2013-ban állított emlékmű kapcsán döbbentek rá arra, hogy a városban és a környéken sokkalta erősebb és kultúrája után érdeklődőbb magyarság él és lélegzik, mint azt feltételezni merték. Az igény megfogalmazódott, a dolgos kezek munkába álltak és nem titkolt módon hagyományteremtő szándékkal 2014 kilencedik hónapjában hódító útjára indult a rendezvény.
Biztonsággal indulhatott, hiszen annak ellenére, hogy a harmincas évek tájékán még kvázi kisebbségi központként működő, több ezer magyar által lakott városban immár kevesebb, mint kétszázan bírják anyanyelvként a finn ugornak ezt a zsugorodó ágát az évek során jó és szoros együttműködés alakítottak ki a New York-i, New Jersey-i, Ferfield-i szervezetekkel és úgy egyáltalán a szórványban élő „honfitársakkal”. Dr.Somogyi Balázs a Wallingfordi Magyar Ház vezetője, a fesztivál egyik főszervezője többek között ezt tartja a siker zálogának, no meg azt, hogy a Ház és környékére varázsolt programelemek épp oly vonzóak a kisebbség felé nyitott többségi társadalom számára, mint a hazai után olyan nagyon vágyakozó célközönségnek.
S valóban a siker elseprő. Míg első alkalommal alaposan túlbecsülték a részvevők számát, addig ismétlés a tudás anyja alapon idén már kellőképpen felkészülve, tapasztalatokat leszűrve a látogatók számára optimális hatékonysággal osztották fel a teret a gasztronómia, a kínált portéka, a zene, a kultúra és nem utolsó sorban a lurkók szórakoztatása között. A szervezők körültekintően gondoltak mindenre, a látogatók pedig élvezték az eredmény morzsáit. S az élvezetet valóban a „morzsákkal” kezdték, hiszen már a bejáratnál balra csavarintotta fejünket az illat, az itt igencsak ritkán kínált kürtőskalács azonnal csábít, s a borsos ár ellenére a többség azonnal lecsap. Így a töltött káposzta, a lángos, a sült kolbász, a lacipecsenye s a felsorolhatatlan mennyiségű és olyan nagyon hiányolt étkek terepszemléjét már édességet majszolva végzi a nagyérdemű.
Ha teli a gyomor lehet tovább haladni, s felfedezni mindazt a kincset, amit az árusok kínálnak. Hiszen távol az ugartól bizony érték egy címeres póló, bögre, kulcstartó s bármi, ha van két pont az o betűn. S legnagyobb örömünkre kufárkodnak a szóval is. A nyaraláskor kiló számra vásárolt, hátizsákba csomagolt könyvek, MAGYAR könyvek elérhetőek itt helyben, csak nekünk. Köszönet érte a Tízezer Lépés Magyar könyvesbolt tulajdonosaink Zsédely Tímeának és Zsédely Miklósnak, akik egészen New Yorkból érkezek terjeszteni az írott szót. S nem csak azt, hiszen a hét éves működésük alatt azt is felismerték, hogy a kortárs magyar irodalom ismeret mellett, a nyelv továbbélése, a hagyományok átörökítése érdekében könyvesboltúknak szigetté kell válnia. Egy olyan szigetté melynek missziója van, tanítanak tehát írni, olvasni, játszani, s szórakozni magas fokon színház ügyileg, saját csoportot alakítva, mert szerencsére van igény felnőttek, s gyerekek részéről egyaránt.
A második generációt gyökereit ismerő emberekké nevelésére pedig Wallingford és környékén is vágynak az emberek. Magának a fesztiválnak is szándéka kitermelni azt a magot, aki a „nagy öregeket” követve átveszi a stafétát és tovább dolgozik a közösségért. A Magyar Ház egyre erőteljesebb hangsúlyt kíván fektetni a fiatal felnőttekre, családokra, gyerekekre. Rájuk gondolva igyekeznek a modern kor vívmányait bevonni ténykedésükbe, szervezésükbe, s olyan programokat kínálni, melynek köszönhetően a fiatal generáció is rendszeresen tér be az otthont adó falak közé - meséli tovább Dr. Somogyi Balázs - Szerencsésnek tartjuk magunkat, hiszen a Magyar Klub „örökbe” fogadta Connecticut első Magyar Cserkészcsapatát, a helyi Református Templomban pedig kéthetente magyar nyelven hirdetik az igét, s ugyan itt magyar iskola és könyvtár is működik.
Hogy mindez nem mesebeszéd arról a fesztivál látogatói nyomba meg is győződhettek. Az épület bejárata irányába haladva ugyanis azonnal hallhattuk hangját azoknak, akikért mindezt érdemes. A fel-leszáguldozó, zászlót és emblémázott lufit lobogató siserahad zabolázatlan féktelenségét a kellően védett grundszerű kialakításban megbúvó cserkészek szelídítik gólyalábazó, játszó, színező fesztiválozókká. Az Amerikai szerte jól működő szervezetnek csak a New Yorktól Floridáig nyúló körzetéhez 400 cserkész tartozik. Wallingfordban három éve érhető el a lehetőség, s Gál András parancsnok irányítása alatt az óta is szép számmal növekszik a kéthetente összegyűlő zászlóalj. Hogy mi a vonzó egy mai fiatalnak az egyenruhában? Hát a vagányság, amit a lexikális tudás mögé bújva korosztályos specifikációval csempésznek a kis cserkészek életében- Fejti ki Fogarais András New York körzet parancsnoka. Természetesen ettől sokkal több van ebben, de arról majd egy későbbi írásban.
Már csak azért is, mert hátunk mögött hagyván a zajongó nebulókat, mindjárt szembe is találtuk magunkat az iskola falai közé csábító jelentkezési lapokkal, no meg a szépen díszített standdal, amiről azonnal szembeötlik, hogy nem csak padban ücsörgésről van itt szó. Az öt éve működő Wallingfordi Magyar Iskola abszolvált már jó néhány karácsonyt, farsangot, anyák napját, felvonulást, sőt családi táborozást. Olyan terep ez, mely a tudás átadása mellett ovitól egészen nagycsoportig közösségé formál gyereket, szülőt, tanítót. Utóbbiaknak nagy köszönet áldozatkész elkötelezettségéért, munkájukért- teszi hozzá Nt. Tóbiás Attila, akiben nem csak az iskola igazgatóját, de a református templom lelkipásztorát is tisztelhetjük. A felvidékről származó lelkipásztor áldásos tevékenységének köszönhetően a Református Templom falai közé is vizatért az anyanyelven hirdetett ige, s mostanra a lankadatlan lendület, s elszántság beérni látszik, hiszen növekszik és fiatalodik a magyar ajkú gyülekezet, amire itt a szórványban méltán lehet büszkének lenni.
S mire mindezt megtudjuk, kicsit le is rogyhattunk megpihenni a Magyar Ház Dísztermében, torkunkat akár a bár kínálta magyar pálinkával is frissíthettük, szemünket legeltethettük a színpadon zajló néptánc bemutatón, fülünket meg hegyezhettük például a Fényes Banda muzsikáján. És akkor még korántsem ért véget a nap. Volt még kiállítás ismerkedhettünk például a Ferfieldi Pannonia Clubbal, vagy épp a Rubik kockával Farkas András jóvoltából, hamisíthatatlan magyar nótákat dalolt Csonka Tünde hogy az egész estét záró táncházról ne is beszéljek. Aki meg nem bírta szusszal, visszatérhet jövőre, hisz a szervezők ígérik a Connecticati Magyar Fesztivál már bizonnyal itt marad Wallingfordban.