Olvas a család!
Borzongató a gondolat, de tény, hogy az emlékekért hosszúnak tűnő évek távlatába kell süllyedni. Megnyugtató viszont, hogy az emlék, egy sötét stúdió falai közé kalauzol. A helyiséget elárasztja az újdonság ropogós illata, hibátlan a hangfogó szivacs, halkan berregnek a gépek, összhangban a szó csövei, szólnak a mikrofonok, az izgalom rombolja csupán az összképet. A kora reggeli ébredés vérpezsdítő indokának életszagú időszaka ez, igazán az. A mustár sárgába borult épp, hogy kitalált rádió kezdő szócséplői élőben jelentkeznek. Szigorúan mentorláva. Hogy túlgondolt lenne a séma? Korántsem állítható, de azért akad némi állandó. A feldobom lesik egy téma szerű bejelentkezések közepette akadnak fogós kérdések. Múló évek távlatából nézve nehéz elhinni, de akkor a MESE is ide tartozott. Ma már jó ismerős a vissza-visszatérő felvetés oka, akkoriban azonban elég érthetetlennek tűnt a vitaindítást az Andersen vagy Grimm meséi a durvábbak-e? kérdéssel kezdeni. Tökéletesen tökéletlen témaválasztás egy húszas évek elején járó lány számra (a fiúkról nem is beszélve). A gyermekkorban hallgatott mesék elkoptak már, az állatmesék tanulságai is épp hogy csak derengenek, de tájékozottnak lenni hercegnők, vasorrú bábák, sárkányok és gyilkosaik szerzői felől, nos az már/még bőven odébb van. Ami akkor csak jövő, most már jelen. Elteltek az évek. A valamikori új illatú stúdió képe halvány emlék. Az esténként, napközben és úgy általában állandó jelleggel olvasott mesék azonban időközben kőkemény valósággá váltak. A vitaindító kérdések értelmet nyert. A válasz pedig remélhetőleg túlmutat majd Andersen VS Grimm problematikáján…, készüljetek: Olvas a család!
Téma: Olvas a család!
Nincs hozzászólás.