A következő korszak hajnalán, a zsenge ifjúság boldogságában, mikor még az élet fonala minden formaság nélkül karolt egy másikat, csak úgy, mert jó, sor került egy ebédre. Helyszínéül egy bérlemény szolgált. Egyszobás mámor, kifizethetetlennek tűnő havi 30ért, bútorozott ugródeszka. Ebben a rajtkőben minden szabad és fesztelen volt, nem uralták szabályok nem volt sem az ágynak, sem az asztalnak pecséttel szentesített használati oldala. Az érzés, a szándék, a minden mindegy míg mosolyra görbül a száj rendszertelen káosza egységesítette a jobbot, a balt, ahogy az érem két oldala is egészet alkot.
Majd jött az ebéd, s a hellyel kínált vendég feltette rapszodikus kérdését - Mégis hova? - majd elrebegte az illedelmest sóhajt is, nem szívesen fosztana trónt, bárkijét. Sakktáblásított királyunk és királynőnk arcpirító vallomása albérleti váruk falába ütköző vízhangként pattant, s hullott alá. Szárnya szegett madárrá változott a szabadság, mikor érkezett a kinyilatkoztatás: Az úgy jó, ha mindennek és mindenkinek helye van.
Azonban a legjobb jó szándék mögé rejtőző skatulya is skatulya. Az egykor volt albérlet képe homályos emlék. A szobák megszaporodtak. A rajtkőtől számos mérfölddel halad tovább az élet. Megtörtént. A tudatalatti zsarnoki akarata tette, vagy az idő, a megszokás, a kényelem ostoba rendje, de megtörtént. A káosz felszámoltatott, a hóbortok elmaradtak. Az ágynak, az asztalnak bérelt helye lett a skatulya él és uralkodik, a sakktábla szereplői magukat feledve sorakoznak rendben. Megtörtént, mindig megtörténik.
Az ágy jobb oldala, az asztal fője annyit ad, amennyit elvesz. Az éremnek örökké az egyik oldalát mutatja s kínálja. Ha oldalt választunk, sorsot választunk. Márpedig a sorsnak szentesített feladatai vannak, a feladatok képet formálnak, s hurokként szorulnak, melyből szabadulni nem lehet. A sors azt mondja: Te ilyen és ilyen vagy. A sors azt mondja: Neked ezt és ezt kell tenned. A sors azt mondja nincs menekvés.
Miközben minden azt harsogja, hogy nem igaz. Önjelölt, hivatásos megmondó emberek ömlesztik az igét. Hirdetik a szabadságot, az új, s az elavult trendeket. Szlogent gyártó sehonnai emberek adják az irányt. Szabadon hirdetve a választás kötelezőségének szabadságát. A kerék körbeforog, a lényeg egy marad, az a biztos, hogy választani kell. Választasz.
A jobb és baloldal bérlői csupán halkan lázadoznak elveszett szertelenségük varázsitalát keresve. Úgy menni előre, hogy lássunk hátra is nem könnyű. Úgy menni előre, hogy csupán azt hagyjuk hátra, ami rossz, s közben megőrizzük a jót nem könnyű. A szertelenség kell, a beskatulyázás népbetegséget okoz! A kinyilatkoztatásokkal, vendégek esetén is kéretik óvatosba bánni! Az úgy jó, ha az életben mindennek és mindenkinek sok helye van.