Nárcisz a fesztivál

Ha legutóbb nem restelltem eldicsekedni, hogy nálunk már csak távoli emlék a hóhullás, akkor még aznap rám cáfolt néhány kedves hópehely. Szerencsére, ahogy jöttek, mentek is…és úgy tűnik mára a napocska is győzelmet arat, bár nincs könnyű dolga a szél igencsak igyekszik.

Igyekezett szombaton is rendesen. A délelőtt felettébb kellemetlen volt, így a királylány hat réteg ruhában is didergett. Persze könnyen lehet, hogy a legnagyobb baj jó barátja hiánya volt. Rosszul eset a helyszínen szembesülnie a ténnyel, hogy pont ő nem érkezett meg. Magáról a Nárcisz Fesztiválról nem sok mindent tudok elmondani. Tanító néni és bácsi helyismeretének köszönhetően rövid időn belül megtaláltuk a célállomást. Még a parkolás sem bizonyult túl bonyolult műveletnek, ráadásul a beígérttel ellentétben költséghatékonyabb is volt. A helyiek balszerencséjére az utca egyik oldalán ingyen és bérmentve engedélyezetek a járművek veszteglését, így talán a reményeiknél kevesebben vették igénybe bérbe adandó kocsi beállójukat 10 dollárért cserébe.

Szóval szél az volt, meg várakozás is, mert a mellékutcákba terelt felvonulókat némi késéssel kezdték a megadott irányba ereszteni, így kb. fél órát egy helyben ugrálva és egyre több réteg ruhát királylányra rángatva töltöttünk. Aztán megindult a cukorkadobálós menet. Mondanom sem kell, hogy csinibe öltöztetett porontyaink ezt élvezték leginkább. Mire a durván fél órás sétát követően, az út mentén szórványosan kempingszékezők övezetéből, az igazi tömeget ölelő arénába értünk, már egy darab dobálnivalónk sem volt.

Azt kell mondjam, résztvevő/felvonulóként az ember nem is érzékel túl sok mindent az adott eseményből. Szóval szépek voltunk J

A tömegen túl azért sikerült a helyszínen felvonultatott pénzt zsebből kihúzó attrakciókat is körbe vizslatni, természetesen szigorúan csak az után, hogy vendéglátóiknál leette az asztalt és romba döntötte a házat a díszes társaság. Képzeljétek, még lángos is volt, pedig nem is magyarok sütötték, bár ízre nekem inkább fánkra hasonlított, formája már inkább emlékeztetett a nevére…hogy az amerikaiak leginkább ketchuppal fogyasztják, arra inkább nem mondanák semmit. (Itt jegyezném meg, hogy az anyun keresztül kekémtől érkezett lángos receptért hála és köszönet, végre igazi eredeti íz. Megdőlt a hitem, miszerint a lángos sütődések egy titkos társaság tagja, akik maffia módszerekkel kényszerítik tagjaikat az eredeti recept titokban tartására…bár csak remélni tudom, hogy egy ember sem veszett oda a megszerzett recept kiadása okán.)

Szóval volt heje- huja vigadalom, minden, ami egy régi jó búcsúban is dukált. A fiúkat sajnos tanító néni unszolása sem hatotta meg és nem lőttek vackokat a céllövöldében. Pótolták hát a gyerekek lufi pukkasztással és kacsa halászattal stb-vel a felesleges tárgyak begyűjtését.

Röviden tehát jó volt. Arra tökéletes, hogy királylányban felébredjen a vidámpark utáni vágy. Most azonban befejezem a mesélést, mert vasárnap jótékonysági est az ovi vs. templom javára…szóval jelmez-, díszlet készítés a hét programja.

Nektek is nagyon kellemeset! Már csak párat kell aludni a találkozásig…

Csók

      Hangtlanul

                       galambotok