Mert ugye itt még a rémisztő is vidám, és tényleg…
…és jöjjön az igazi, a narancssárgába öltözött, ünnepnek nem szívesen nevezett attrakció, a faragott tökök, sőt a tökös piték, sütik, sörök, kávék (tökös kávék!!!)napja. Mit napja, megszámlálhatatlan mennyiségű hetei vannak a szellemkergetésnek is. Mint minden ez is extramód eltoldóik, mármint a felkészülési szakasz. Szokni kell a hozzáállást, rá kell hangolódni a tényre, hogy fürdőruhát tavasszal (mert nyáron már csak pár darab függeszkedik a vállfákon maradék gyanánt), halloween-i kellékeket ősz elején, karácsonyi díszeket, pedig épp napjainkban kéretik vételezni.
Kicsit szomorú, hogy nem kell bemutatni miről is szól. Valahogy egyértelmű volt, hogy otthon mindenszentek, halottak napja van. Hogy az emlékezés időszaka ez, s nem hangos mulatozásé. Szóval emlékezettek! Az őrültséggel jól elbírnak helyettetek az amcsik. Tudom - tudom, hogy nem csak amerikai ez, sőt sokkal inkább angolszász, és ugye újabban a műveltség jegyében divat a keltákra hivatkozni, csakhogy a keltek azért ezt egy kicsit másként és más okból… Sokkal inkább hasonlatosan a magyar hagyományokhoz is mindenesetre, amiről ez szól, arra nekünk meg van a magunké, a maga idejében.[i]
De, hogy szavam ne feledjem…Az tény, hogy őrülten készülnek az eseményre. Kellemes pettingje ez a karácsonyi csillogásnak, s valahol hasonlatos is hozzá. Persze ki mivel dolgozik. Nem ritkák a fények, de többnyire azért a rémisztésről szól a sztori. A narancsban pompázó zöldség mellett villogó szemek, röpködő szellemek, sorsára hagyott csontvázak, ijesztő kaszások díszelegnek úton – útfélen, időként extrém mód eltúlozva. Nem birok rájönni mit gondol magában, aki 16 zombival aggatja tele az elő keretet…
Szóval felvesszük a ritmust, s néhány lehetőséget kihasználunk. De ajtón kopogtatás idén sem lesz, mert a Trick or treat! – különös egy dolog. Van benne valami vonzó. Mert hát ki ne örülne annak, hogy a gyereke élvez valamit. S hogy ne örülne a gyerek annak, hogy jelmezbe bújva, csapatba verődve mászkálhat az utcán s ezért még több adag hasfájásra elegendő csokit is adnak …de azért lássuk be bekopogtatni vad igenekhez, s kuncsorogni tőlük minimum érdekes. Valószínűleg emiatt, no meg a reálisnak érzett mérgezett cukorka legenda, és a jövő menő autóforgalom okán, kicsit abba az irányba fejlődik ez, mint a húsvéti locsolás. Főként lakóközösségek, egymással legalább köszönőviszonyban lévő szomszédok, s baráti társaságok kedvtelése lett. A többieknek meg ott vannak a szervezett megmozdulások.
Annyi bizonyos, hogy a fogorvosok, az édességgyárak, a töktermesztők és egyáltalán a szórakoztatással foglalkozó komplexumok lobbija sikeres, s ha a háztól házig járók száma csökkenne, akkor is megtalálják az utat az érvényesüléshez. Mert lehetőség számtalan. Halloween-t tartanak az ovikban, iskolákban, munkahelyeken, s minden nemű intézményekben. És lehet hüledezni felette, lehet csodálkozni, nem egyet érteni, de elmenni mellette itt semmiképpen sem lehet. Úgyhogy marad a kobaktörés, a hogy is van ez, szavak utáni kutakodás, mert akármennyit rágódom, akkor sem tudom megfogalmazni, hogy van ez ezzel a nappal. Benne rejlik minden, amitől a mi kultúránk óvja a gyereket. Míg általában fejünket fogjuk, ha az elmúlásról kell beszélni a kicsikkel a Halloween az arcába nyomja, míg általában gondosan válogatjuk a meséket, nehogy megijedjen szegény, itt hemzsegnek a rondábbnál rondább szörnyetegek, és a gyerekeket ez nem feszélyezi. Egyáltalán nem feszélyezi. Míg Manónkánk össze-össze húzza magát egy-egy borzalom láttán, helyiek a legnagyobb nyugalommal sétálnak el mellettük, oda se hederítve majszolják a karamellizált almákat.
A készülődés óhatatlanul vonzza be a felnőtteket is, nem tudunk másként tenni. Ha nem is hajtunk zombikkal teli kertre, valamit azért igyekszünk…mert, nem tudom megfogalmazni miért. S valahogy kedvvel is tesszük, akkor is, ha kifejezetten nem ez a kedvenc tevékenységünk. Akkor is, ha a -karácsonyfát is nyugodtan díszítse más- klub tagjai vagyunk. Akkor is megfertőződünk, talán éppen azért, mert a Halloweenből hiányzik a pátosz, a szentség, a nagyság, mert nem jelent igazán semmit, mert benne is kívülállók vagyunk.
Szóval feldíszítjük a házat és megyünk. Az oviba, a munkába, beöltöztetjük és gyűjtjük Vele a cukorkát. Tavalyihoz képest e két helyen semmi változás, midben a jól bevált recept szerint zajlik. Lehet kicsi vonatozni, tököt keresni, azt kidíszíteni, lufi hajtogatónál sorban állni, egy – két nagyszabásúnak beállított kísérletet fél perc alatt megtekinteni és persze, legalábbis apa munkájában sötét folyosón körbe menni és bezsebelni a csokikat, mosolygó dolgozók lelkes hozzáállásuknak hála.
Ami az extrát illeti az a vidámpark volt. A nap sütött, időnk engedte, hát gondoltuk Trick or treat! túra helyett jó lesz. Persze erősen izgultunk, attól, hogy hány percig tart majd ki a kis Boszi, a szervezők azonban okosabbak nálunk, s fokozatosan növelik a rémisztés erősségét. Míg le nem megy a nap, addig ugyanis a hely a gyerekeké. Így a felnőtteket már a bejáratnál felirat figyelmezteti, arcfestésben és maszkban nem mehetnek be a parkba… azért néhány vadra sminkelt egyénnek sikerül bejutni. A bejártnál van ugyan egy lélegzetvételnyi nyugalom, utána azonban magasban zongorázó csontváz, s koporsóból kipattanó hullák okoznak riadalmat. Ez hatott leginkább Banyánkra, a többi „látványosságon” nagyvonalúan átnézett.
A Hat Zászló parkja természetesen nagy készülődésen van túl, gyakorlatilag már nyár végén elkezdik kirakni a borzalmakat, így sok mindenhez hozzá is szokik a szem mire jön a rémisztés éjszakája, ami lássatok csodát itt is teljes októberben tart. Ez időszakra külön térképet is nyomtatnak, mely nem csak sötét tónust kap, de azt is jelzi, hol-merre van elrejtve egy kis huncutság. A díszítés alapvetően ilyen kihelyezett rémségekre épít, imitt-amott csontvázak, börtönben, kocsmában elsorvadt halottak, kettéfűrészelt, hatalmas gépek alá bedarált egyedek, ha elég közel megy az ember a cséplőgép be is indul, a vesztőhelyet, és nem csak azt gondosan elkerítik, mindnet a szemnek…
A gyerekeknek kéregetős utca. Bár ezért jöttünk, kicsit csalódást okoz. Egy dollárt kell lecsengetni a szolgáltatásért, cserébe tehetünk egy félkört. Az utat szellemek és itt lakó boszorkák, kalózok, denevérember stb. szegélyezik, mindenkivel kell egy kicsit csevegni, mindenki megkérdezi minek öltözött be a csemete, vagy éppen milyen különleges képességet birtokol, és már potyogtatják is a szponzor által kirendelt csokikát. Ja, még a hely bejáratánál kifüggesztve az allergiára vonatkozó felivás! Ez itt nagyon fontos, a mogyoró az amerikaiak esküdt ellensége, legalábbis, ha csokiról és érzékeny gyerekekről van szó, érdekes módon mégis mindenütt a snickerst osztogatják, na sebaj…
A színpadokon persze most a jól megszokott mesealakok helyett őrült tudósok bűvészkednek, és élőholtak énekelnek. Az igazi, a mindent elsöprő attrakció persze később van, jóval később, sötétedést követően. Mikor az aprók alszanak, a szörnyek életre kelnek. Jelmezbe öltözött vidámparkosok rémisztik a látogatókat, ezernyi ijedelemre adva okot. Addig is, aki félelemre vágyik, befizethet rá, szintén arra kijelölt és átalakított helyen folyik nagyüzemben a sikolygyártás durván 25 dolcsiért jár az élmény mindenkinek (a belépő 60/fő).
Valahogy így Drágáim!
Legközelebb is
hangtalanul
galambotok
[i] A kelták a természetet magasztalták, és sok istent imádtak, de a napisten volt a legfontosabb, aki a munkát és pihenést jelképezte, tette gyönyörûvé a földet és növesztette a termést. A kelta újévet november 1-jén ünnepelték egy nagy fesztivállal, mely a nap-szezon végét, a sötétség és hideg kezdetét jelezte. A kelta hagyomány szerint a napisten Samhain, a halál és sötétség istenének fogságába került ilyenkor. Az újév előestéjén, október 31-én, a hiedelem úgy tartotta, Samhain összehívta a halottakat. A halottak különböző formában jelentek meg; a rossz lelkek, állatok figuráit öltötték fel, főként macskáét.Az ünnep eredete: Halloween, Mindenszentek, Halottak napjaOktóber 31-én, miután a termést betakarították és a hosszú, hideg télre elraktározták, megkezdődött az ünnepség. A kelta papok a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, termény és állat áldozatokat mutattak be, és tûz körüli táncuk jelezte a nap-szezon végét és a sötétség kezdetét. Amikor eljött a reggel, a papok minden családnak parazsat adtak, hogy új tüzeket gyújthassanak. Ezek a tüzek tartják melegen az otthonokat, és ûzik ki a gonosz szellemeket.