Azért adok hálát…uff… semmiért…uff.. ezt jól elbaltáztuk…uff… – pöffentenek az indiánok, a pulykákkal egyetemben. A törzsfőnök leszármazottai legalább bölcsen hátat fordíthatnak az ünnepnek, az utóbbiak azonban bizonnyal a hálaadás nagy vesztesei maradnak, míg világ a világ, míg hálaadás a hálaadás. Mi azonban idén, amúgy magyarosan - hálátlanul – kacsát kóstolgattunk. Nem - nem a tavalyi pulykasütős aggodalmaimat tetézte a hápogók legfinomabbika. A mennyei falatokat, s a szerető társaságot baráti meghívásnak köszönhettük.
Tapasztalaton alapuló megfigyelés, hogy mindent, amit összejövetelre alkalmasnak tartanak, ami miatt fáradtságot, kotyvasztást, készülődést mímelnek, amit sörrel, focival fűszereznek, szóval minden arra érdemes hétköznapból kirángatós jeles napot kényszeresen jelenítenek meg szeretet vagy épp utált sorozatokban. Igen, a jó öreg családi és szituációs komédiák, kínos kötelezősséggel évadról évadra sorba veszik a hálaadást, a karácsonyt, a super bowl-t, a valentin napot miközben épp, hogy érintik a hanukát vagy az új évet, a húsvét meg hát nos az a húsvét. Ki – ki a magét. Röviden csak annyit, hogy ha tudni akartok bármit erről a bizonyos thanksgiving-ről, akkor elég bekapcsolnotok a tv-ét. S már is képet kaptok a hozzá tartozó rohanásról, a rokonoknál sátorozásról, vagy épp a rokontalanságról, a mirelit konyhai kínlódásról, a pulykasütésről, a töltelékről, a zseléről, s arról, hogy már igazából nem is ez a fontos, merthogy a gaz és elüzletisedett világ ide is befurakodott. Az a szemét fekete péntek ugyanis már nem bírja kivárni, hogy éjfélkor vagy épp másnapi nyitásnál tapossák agyon egymást a szegények. Már csütörtökön azaz hálaadás estéjén érkeznek a sérültek, a higgyétek el igen csak borsos áron kapható kórházi szobákba. Ok és okozat, mindent csak mértékkel…
Mindenestre így esett, hogy miközben természetesen késésben, mert hát ugye még ezt is meg azt is, pedig délben még annyira időben voltunk, de mindegy is… Így esett tehát, hogy késve indultunk arra a bizonyos hálaadási vacsorára. S így esett, hogy volt esélyünk észlelni a tényt, miszerint az igazi őrülettől távol eső Enfild városkájában is sorban állásba lehet keveredni már délután háromkor. Nos, ami az egyiknek fagyoskodás, az a másiknak suhanás. Ha új közmondás nem is születik, azért miélveztük a szabad száguldástaz elnéptelenedtt utakon. Hálát adok tehát a mindenható fekete pénteknek.
Ha alaposan meg is váratva, de remélhetőleg nem túlságosan kiéheztetve a háziakat azért sikerült megérkeznünk, a bőséggel terített asztalnak hála többszörösen degeszre ennünk magunkat. Most már tudom, hogy nem csak a karácsony a puffadt mozdulatlanság ünnepe, de és ez most csupa nagy betűs DE a hosszú hétvége nem csak csupán ettől volt magyaros.
Nem újság már kijelenteni, hogy a világon mindenütt akad ebből a maroknyi népcsoportból, hogy igazából bármi, ami jó az csak tőlünk származhat, s hogy nincs olyan nemzetbéli, akinek legalább egy őse ne lenne magyar. Egy-egy üdv a klubban új arc felbukkanása azonban még időnkét képes üdítően élményszerű hatást gyakorolni a népek olvasztótégelyében is. Különösen, ha nem számítunk rá.
A buli ugyanis folytotódott, másnap. Bizonyságot nyerve arról, hogy van élet a nagy evés után, s hogy a gyászba borult péntek alkalmávl sem illik skatulyát húzni egy egész nemzetre, bőven vannak, akik az üzletek kifosztsa helyett a család élménytárának gazdagítását tűzik ki célul. A Norwalkbeli The Maritime Aquarium-ban kóboroltunk lelkesen, ámulva és bámulva a fóka show-n, a fogdosásra felkínált rájákon, medúzákon, rákokon. Botor, a környezet hatásától megrészegült szülők lelkesedésével épp az éles ollóju kis lények megtapogatására biztattuk csemetéinket - mindenzt az úgy se érti senki mit beszélünk hangos nyugalmával- mikor a telefonját nyomkodó valószínűleg helyben önkényeskedő fiatalember felnézet és kérdést szegezett nekünk: Bocsánat, magyarul beszéltek? Miskolci kiszármázott leszármazott, üdv a fedélzeten!
Márpedig a csoda itt korántsem ért véget. Tudjátok, mitől lesz az ember igazán hálás hálaadáskor? Figyelem vissza térő téma! A pohárban kapható kv őshazájában (no persze jóval az indiánok utáni időszámítás szerint) ezen a jeles napon végre csészéből és töményen lehetett kortyolni a dupla eszpresszót. Mellette dobostorta, háttérnek a Bazilika, az élményt az anyanyelv édes csengésén nyújtott kiszolgálás fokozta... Én pedig. Hálát adok a Norwalk-ban frissen nyílt Cafe Dolce-nak!
Valahogy így Drágáim!
Legközelebb is
hangtalanul
galambotok