Hogy egy év az nagyon gyorsan… ,ha akarod, ha nem. S nem csak az idő, valahogy te magad is elszaladsz vele hirtelen. Egy nap azon kapod magad, hogy a furcsaságok, amikről litániákat írtál, s órákat meséltél az otthonmaradottaknak, úgy a retinádra égtek, hogy csak mégy az utcán, de nem látod már. Egyesült Államok, színe és java. Kivándoroltak gondja és öröme. A beilleszkedés kezdete, az első etap vége talán ennyit jelent és jelenthet egy év. Sok minden hátra van. Lehet elmélkedni megéri-e? Számot lehet vetni, jó döntés-e? Korrekt-e, jót tesz-e a családnak, vissza lehet-e fordulni, ha a szív, az élet, a körülmények úgy diktálják? Szóval a mérleg még billeg és valószínűleg fog is örökké. Akárhogy is, több mint háromszázhatvanöt nap sok mindent megváltoztat.
Egy évvel ezelőtt még hörögtél, hogy nincs járda. Mostanra odalett a pöfék. Meghúzod a vállad, s azt mondod:”Van ilyen.” A bicikli felejtős, a négy kerék a hajtós. Ajtó becsap, légkondi felteker. Magas fokú asszimilálódás ez már, kérem szépen. Az, merthogy természetes. Természetes, hogy az oviért, s annak minden létező válfajért, hívják bárhogy, s nyújtson bármit, fizetni kell. Hogy Julika, Marika, Sárika fia és vagy lánya is csak kettőt, és abból is csak fél napot jár, nem hökkent már nagyon. Hiszen könyörtelen úr a dollár, s itt sem kerítésen nő a kolbász, órabérért adják a kaját még ha gyors és egészségtelen is. Nem vicc a hároméveseknél is ebéd a burger, pizza, hot dog, s hogy kinti cipővel bújnak délben ágyba… Nem is olyan nagy baj, hogy a Julika, Marika, Sárika fia és vagy lánya is csak kettőt, abból is csak felet tölt napjában az óvodában. Szocializáció első és remélhetőleg nem egyetlen terepe úgyis a család. S hogy annak minőségére illik figyelni okít a törvény keze (is), szóval jobb, ha figyelsz, s nem rivallsz rá a gyerekre az utcán, különben „elvisz a rendőrség”.
Kifordított társadalom - látjuk otthonról, belülről meg képes a fekete is fehérré válni. Mert hát kérem szépen: „Minden változik, csak a lényeg nem.” Énekelték hősszájú őszinte rapperek… A fene egye meg vagy hogy hogy is van az tulajdonképpen. Hogy az olyan nagyon aktuális, már - már az ingerküszöb végét kapargató menni vagy maradni kérdéskörben hiába kérsz tanácsot, úgyse leszel okosabb. Hát döntesz, tapasztalsz, a saját bőrödön. Szokod, hogy indokolatlanul nagyok az autók, hogy a pohár az papír, az üdítő jeges, a légkondi állandó. Szokod, hogy fontos a gyors és azonnali kiszolgálás, hogy a drive thru szerves része lehet a gyógyszertárnak, banknak. Szokod, hogy a nemzeti ünnep színtiszta bazár mindent vegyünk meg vásárlói akciókkal, hogy a nyár egy merő fesztivál, hogy télen nem elég a hólapát, hogy a füvet gondosan és rövidre, de gyakran, hogy a szolgáltatás drága, hogy a lakhatás nem kevésbé, s hogy az internet otthoni mércével mérve luxus. És megszokod, hogy a mosoly az széles, és csak annyit mondasz: Hi, how are you?
Hát valahogy így van ez Drágáim!
Legközelebb is hangtalanul
galambotok