Alig ürült még ki az a bizonyos éjfélre koccintós pohár a jelmondat már ott villódzott valamely internetes portál oldalán. Hogy mennyire illik komolyan venni? Sejtelmes sincs, arra sem emlékszem már, hogy hol olvastam, vagy milyen minőségben szőtte szavakba gondolatait szerzője. Csupán csak reméltem, hogy az elengedés nem valami túldramatizált mitikus fogalom (lesz), és sem igazságoktól, sem fontos kapcsolatoktól nem kell majd válni. Mert hát lássuk be, legyen a takarításnak bármi is az oka, az ember szereti azt hinni, uralja és maga válogatja mi az, amit kidob, mi az, amit megtart. Röviden, ha az eldobálózást már ilyen kötelező jelleggel fejünkre olvasták, legalább történjen tudatosan.
Aztán persze röpke egy hónapocska elég is ahhoz, hogy az igazság felülkerekedjen. Ha nincs is halálos dráma, azért a meglepetés ereje olykor lecsap, Murphy törvénye készséggel érvényesül. Mondhatnánk, ami elromolhat, az el is romlott nálunk. A mérleg nyelve az újesztendőben olajozottan kileng, negatív irányban. Sorba számba szedve elromlott apa, anya, gyerek egészsége. Utóbbié konkrétan a születésnapját trolkodva szét. Elromlott minden, ami technika: otthonról utaztatott asztali számítógép, laptop, telefon, tablet. És, ha mindez nem lenne elég, tisztán érzem, hogy veszélyben a szárító és a vasaló, bár valószínűleg jól látjátok, családtagjaimat ez utóbbiak kevésbé izgatják. Mintha valami kóbor vírus terjengene, ami embert, gépet vissza kivan rántani a kőkorszakba. Hogy tudattalan lázadás-e ez a gépeknek, jósolt öntudatra ébredésük ellen, vagy pusztán a népi babona emlékeztet, hogy nem fogyasztottunk lencsét a kellő időben? Bárcsak sejteném!
Szóval oka van a hallgatásnak, meg annak is, hogy innen már nehéz visszafordulni, s olyan eseményekről regélni, amik rég tovaszálltak. Pedig egy két dolog azért történt. Volt hangulatmentes karácsonyvárás, amúgy csendesen, mert szinte mindenki haza utazott, vagy épp titkos katonai kötelezettség teljesítés miatt maradt távol. Volt bostoni szilveszterezés, újra. S ha bár idén sikerült időben indulni, s azon sem kellett rágódni, hogy csemeténk egészsége engedi – e a túrát, a tűzijátékról kilenckor és éjfélkor is épp úgy lemaradtunk, mint tavaly. Hagyomány azonban nem csak ebben rejlik, mert a város utcáit nyakunkba vettünk idén is, a jégszobrokat megvizslattuk, a forró italt begyűjtöttük, a bohócot megmosolyogtunk, a földalattit kipróbáltuk, a parkot átsétáltuk, a piacot megszagoltuk, Boston pedig megcsodáltuk, akár egy évvel ezelőtt.
És nem csak úgy, mint egy évvel ezelőtt. Perspektívát váltottunk. S caplatás helyet fellifteztünk az 52 emeletes Prudential tower ötvenedik emeletére, hogy közvetlen a VIP részleg és a luxus étterem alatt tegyünk magaslati sétát Massachusetts központja körül.
Az érzés leírhatatlan, a látvány gyönyörű, a város elképesztő. Mindezt fokozni, márpedig lehetséges. Ugyanis, a hely belépődíjas, de ha már dollárokat illik pengetni, akkor szolgáltatni is ildomos, mint ahogy szolgáltatnak is. Lényegesen többet üvegablakos panorámánál. A hangsúly az interaktivitáson van, meg persze természetszerűleg a látványosságokon és hírességeken. Az ismertetés túlmutat a városon, ha korlátozva is, de lehetőségeihez mérten „az ablakon át” az országra tekint. Az ablak pedig ez esetben beépített rendszert jelent. Legyen ön is milliomos struktúrával, egy kivetített virtualitással mérkőzhetünk meg ország ismeretből. De csomaggal tarkított szobában ugyan csak két kivetítőn látható fószer mesél arról is, hogy hogyan érkeztek a bevándorlók (nem most, hanem anno). De van itt baseballnak és kosárnak szentelt, hírességeket bemutató szuper fal, megmérettethetjük magunkat „jogi alapismeretekből is”, s ha mindez nem elég beülhetünk mozizni is, információs jelleggel, mindent, amit érdemes „közelről” megtekinthetünk.
Hosszú ez az rege, lassan a végére érek. A konklúziót úgy is tudjátok már. Boston csodás, ha közelebb és olcsóbb lenne a hátamon cipelve is elhordanám a cuccainkat, így azonban, legalábbis egyelőre bizonnyal maradunk helybe. Az év szellemiségével dacolva ezekhez a túrákhoz foggal, körömmel ragaszkodva, legközelebb már egészen másról mesélve. A sok elengedés mellett ugyanis a befogadó oldal is munkába áll, így hamarosan jön az első igazi szülinapi ’parti parti’, no meg némi egyéb jelegű tapasztalás, de addig is, tudjátok
hangtalanul galambotok