AMERIKAIAK (THE AMERICANS), mármint nem a földi haladók, hanem a KGB alvó ügynökei ők (csúcs a sorozat plakátja, nézzétek meg). Akikről kettő dolgot azonnal megállapíthatunk. Egyrészt úgy tűnik Reagan elnöksége alatt garmadával tolakodtak be az Államokba, másrészt korántsem alszanak. Bármit is akar jelenteni ez a szuszóka jelző ezek a népek rohadtul ébren vannak, s aktívabbak, mint az aktívan kutató FBI ügynökök. Utóbbi szervezett szépreményű munkatársa - micsoda véletlen - épp a hosszú évek óta házaspári álcától senyvedő KGB nagymenők szomszédjába költözik. Kész is a dupla csavar. Persze csak finoman, mert ezen kivűl is van mire fókuszálni. A kényszerű házastársi eskü nélküli házaspárunk a tökéletes álca jegyében ugyanis –micsoda önfeláldozás-két közös gyerekkel terhelte a magánéleti vonalat futtat. Ennek meg az egy fedél alatt töltött éveknek hála nem is nagyon tudják eldönteni, hogy ami köztük van az a hazugság mely szegmensébe sorolható. Szóval mindenki birkózik mindenkivel, apu (Matthew Rhys) anyuval (Keri Russell), meg az anyusággal, meg apusággal, sírogatnak a hazug életüktől, bár ettől persze az FBI üdvöskése is erősen meg van zuhanva. Szóval csupa -csupa magánéleti probléma mögé bújtatott ármányosan furmánykodó kém maszlagot kapunk, nem mellesleg a jobbik fajtából. Valamiért mégsem volt könnyű ráhangolódni, valamiért végig háttérzajként futott. Mindenek ellenére az álcákat imádtam, igazi paróka és szemüveg parádé. Talán a második évadnak is nekifutok