Van, hogy egy alma beérik
A csemeték nevelgetésének van egy tipikus érzése, az a bizonyos, ami a sok bizonytalanságban egyfajta egész lényedet átjáró nyugtató boldogsággal tölt el, ez a jó úton járunk, ámítóan kábító képzete. A jó úton járás, mélyről áradó lelket bizsergető ölelése a sok szabályozás, terelgetés, figyelmezés, figyelmeztetés, fejcsóválás közül általában a legváratlanabb pillanatban érkezik.
Például mosogatás közben. Álldogálsz, szivacsolsz, vakarsz, öblögetsz, arccal az edénynek háttal a világnak, elmerülsz a mosogatószer keltette habokban, miközben szerelmed gyümölcse a szomszédban gyurmázik. Azaz csak gyurmázott, mert ebben a pillanatban egy huncut kis szellem oson el mögötted. Az árnyékként járás jól megy, de ami eztán következik sokkal hangosabb. Csörögve-zörögve pakol, majd még annál is nagyobb zajkeltés közepette kerül elő. Gondolkodás nélkül megy felfelé a pumpa, a bomba azonban nem robban, mert, amit a szem lát, azt az ész alig hiszi. Őnagysága porszívóval bukkan elő. Alig bírja, de nem fogad el segítséget, azt mondja, majd Ő egyedül rak rendet… Még egy: A gyurmát elpakoltat? – kelleténél talán élesebben kiejtett kérdést elengedsz, mielőtt végképp leesik az állad. Minden, de minden az utolsó darabig bepakolva, eldobozolva. Villám kis keze már közelit is a konnektorhoz, nagyot kell ugranod, hogy megelőzd buzgalmát. S már zúg a borszívó, tisztul a szőnyeg. Te visszaűzettél mosogatni, de bánija kánya, még az odakozmált edény is tetszetősebb…Mert közben zúg a porszívó, sőt cipelődik a helyére, megy utána a doboz gyurma is…
Ma egy alma beérett az aggódva nevelgetett fán!...
Jó úton jártunk, akkor is, ha a beszáradt gyurmát aztán Neked kell majd a játék leglehetetlenebb réseiből kipiszkálni….
Téma: Van, hogy egy alma beérik
Nincs hozzászólás.