Pénzes Tímea A bérgyilkos költő szavai
Pénzes Tímea A bérgyilkos költő szavai
akkoriban, amikor még ifjú s zsenge voltam,
költő volt a szerelmem, vékonydongájú, merész ember.
bérgyilkosnak képzelte magát, de félt megérkezni,
mert akkor mindent elronthat, és lőni sem mert.
kabátban aludt, mert fázott az érzékeny lelke,
álmában nehezen moccanó hullámok előtt térdepelt.
nyomomban járt, mint bérgyilkos az áldozatának,
nem volt közepe, csak két szélén az omladozó part.
együtt öregedtünk a ház előtt a kispadon,
de más szerepeket osztott nekünk a sors,
a fiatalság nem nekünk való, szögezte le,
és kérdéseimre sóhajtva, tétován felelt.
éltünk alig bimbózó virága hervadni készül,
gyengéden babusgatjuk a régi bizsergést.
akkoriban még labirintusban bolyongtunk,
és folyton elodáztuk a megérkezést.
most, hogy már tényleg öregecskék vagyunk,
jó lenne együtt hallgatni, leülni újra a kispadra,
érezni, ahogy a holdvilágban dobog, szitál
és reá hull az alkonyat zsenge-vén arcunkra.