Öt perc
Hogy a napnak egy bizonyos szakaszában eljön az az öt perc. Az öt perc, amikor a legnagyobb lelki nyugalommal leteheted a feneked. Letehetnéd. Az órán túl vagy, a feladatok elvégezve, az elatakrítandó eltakarítva, a főzni való megfőzve, a tálalás megtálalva…azt az utolsó vizet is kitöltötted. Zutty…nyugton ülsz a popidon. Ülsz, kb. két percig. Akkor az agyad hátsó zugában megszólal az a kis hang…Azt suttogja, hogy mindjárt itthon vannak, hogy azt látják, hogy azt hiszik majd…de hát az óra, a feladat, a takarít, a tálal, a tölt, mint pipa…beszív- kifúj…Tik-tak még egy perc. Körül nézel, körül nézel…és akkor meglátod. A szemed sarkában a vakfolton felvillan egy-kettő-három csepp kilöttyintett víz, ó, nem az elemek is benne téblábolna…Tik-tak eltelt még egy perc. Jaj, nem – nem – nem a törlőkendő is a szék karján marad…mindjárt itthon vannak…és akkor azt látják, hiszik…Tik-Tak letelt az öt perc, de ekkorra már feltörölted a vizet, eltetted a kendőt, felmostál, megkerestél, előkészültél, elvégeztél, kitaláltál, feltaláltál….A napnak egy szakaszában mindig van az az öt perc.