„végre a magyar filmgyártás kitermelt magának valamit, ami a széles közönségnek is értelmezhető, a retróhangulat ellenére friss”, (Klág Dávid, az Index Cinematrix)
Wes Anderson mellett eszébe juthat még a nézőnek Amelie is, csak hát ez ezerszer jobb, mint az a szörnyen érzelmes, szemmeregetős francia változat. De amúgy rokon, keressük a szerelmet, az igaz szerelmet, és én hiszek Bede Fazekas Szabolcs ifjú rendőrének. Ez olyan: megszereli a vécét, megberheli a kapcsolót, buherálja a rolót. Szeret, ahogy csak egy igazi férfi tud szeretni, csavarhúzóval a kezében. Végre valaki ki meri mondani, mi az a szerelem. ” (Fáy Miklós)
A jó kritika, a díjak özöne, s a nézők szeretete elárasztja Lizát a rókatündért, melyet 2015 februárjában mutattak be a magyar mozikban, de nem csak otthon hengerelte le és győzte meg szakértőit és a nagyérdeműt. Finom humora, retróba csomagolt Csudapestje japán kultúrába oltva szolgál bizonyossággal arról, hogy igen filmezni itt is és moziba menni hazaira is érdemes. A kisjátékfilmekkel már bizonyított reklámszakmában trükköző Ujj Mészáros Károly első nagyjátékfilmje tehát tarolt. A kiugró nézőszám, az elismerések ellenére ő azonban marad két lábbal a földön. Szerényen veszi tudomásul, a befektettet munka megtérült, s talán egy álom vált valóra. Alázattal és reménnyel telve dolgozik a következő mozin, s mesél filmezésről, a kész műről, s minden elemről, amivel az ötlettől a széles vászonig meg kellett küzdeni, nyolc év viszontagságos akarásnak csodálatos termése a Liza, a rókatündér
