Szögezzük le, nem ismerem Craiget, fogalmam nincs az őrültségéről vagy annak fokáról, már ha egyáltalán van neki. A listáját ismerem, pontosabban az oldalát, amit listának hívnak, s amit Craig gyöngybetűvel meg is írt. Már ha a betűtípus gyöngy… nem igazán hiszem, a lista se az. A szép jelzőt legfeljebb egyszerűségével vívhatná ki. Mint a legtöbb hasonló, nem nagy cégek, nem multiknak szánt weblapok, ez is megdöbbentő módon, már-már pofátlanul egyszerű, merthogy errefelé ez valahogy így trendi. „Menjen, oszt kész” alapon. Funkcióját betölti. Kell-e ennél több? Mindenre annyi energiát, amennyit megérdemel. Se többet, se kevesebbet. Szóval hazai cserebere, mindent egy helyen oldalak egyáltalán nem biztos, hogy a dizájn az elsődleges, s hogy idegesítő felpattanó reklámokkal lehet leginkább kivívni az istenadta nép figyelmét, hogy a vásárlásra ösztönzésről ne is beszéljünk. De legyen elég most ennyi a külalakot ért fel- és lemagasztalásról. Mert a craigslist-nek, hogy nevén nevezzük a gyereket van egy ennél sokkal nagyobb érdekessége. Mely jól tükrözi a különbséget a jó öreg kontinens mentálisan berögözött gyűjtögetői, s az új világ hazai szemmel gyakorta pazarlói között. Társadalmi korrajz? A jólétiség bizonyítékának megtestesülése? Döntse el ki-ki magának. Nem fogok most hosszasan beszélni arról, hogy regisztrálás nélkül is, és mi mindent, hogy nem csak adni-venni lehet, hogy a puritán külső mellett a sokoldalúság kínál például álláslehetőségeket, és hogy magáról a szerkesztőről, a megálmodóról is megtudhatunk ezt-azt, mert okosan promózva képes továbbirányítani bennünket sok-sok Craig morzsához. Hát hogy nem erről, mert sokkal inkább a kereslet kínálatról. Annak ugyanis van egy elme, egyetlen kis része az egésznek. Nem világmegváltó, nem is egyedi. Közép-kelet európai szemmel, azonban, talán…Mert hát tudjuk, hogy tőlünk nyugatra, hogy Németbe kell menni, mert ott aztán az útszélen is ingyen, és bagóért, és ugye mindnyájan tudjuk. Vagy tudja aki, tudja, s az ügyeskedik is, személy szerint nincs közvetlen tapasztalásom, ott. Van azonban itt, s mikor először hallottam, nem is hittem.
Fából tákolt kifogástalan gyerekparadicsom, csúszdával, mászóval, mindennel mi szem szájnak ingere, lóg is rajta a siserahad. A felnőttek ámulnak, bámulnak, mert hát egy ilyen, az kész vagyon, és előítéletességét idegenben sem vetkőzi le a magyar, ekképpen nem gondolta volna senki, hogy ők ezt, hogy ők így….Anyuka helyzet-, s honfitársi ismerete kifogástalan, már magyarázza is, hogy teljesen ingyen szerezték, csak úgy adták, hogy ne foglalja a helyet, van az az oldal avatja be a hitetleneket…
Az oldal, ahová emberek feltesznek értékes dolgokat, ingyenes mezőbe, és valóban, és nem kell nekik megtéríteni, és nem kívánnak nyerészkedni, és bizonyára anélkülis tisztesen a keresetből, mert igaz a hír: hagyják, hogy csak úgy elvidd. Miután megbizonyosodtál, mert ugye pusztán attól, hogy hallottad még nem megy bele abba az óhazai fejedbe, hogy van ilyen, hát megbizonyosodsz. Miután kiderül, hogy van, tovább bámulsz, mert nem csak játszótér, de zongora, bútor, hajó, s felsorolni sem lehetséges, mi minden kapható ingyért. A szád kinyílik, állad leesik, s egy kicsit rászoksz, ha átmenetileg is, de jobban ragaszkodsz a lehetőséghez, a fizetésmentesség lehetőségéhez, mint a vásárláshoz, mert csodálod, hogy van ilyen, és továbbra is nehezen hiszed, hogy a kapitalizmus kellős közepén a garázsvásárok kitúrós, guberálós újragazdásított otthonában, kvázi van élet még a halál után is, s hogy őrület, de Craig listáját valóban megírta.
Valahogy így Drágáim!
Legközelebb is hangtalanul
galambotok