Jó rég volt már….nem is nagyon tudom mikor és milyen történettel fejeztem be a mesélést. Ami biztos, hogy az elmúlt másfél hónap fő tevékenységi köre a hóhullás feletti sóhajtozás, illetve a sóhajokat követő lapátolás volt. Eszméletlen mennyiség potyorászott. A hófehér látvány, vagy a szánkózás nyújtotta örömök hamar tovaszálltak és marad, tudjátok a sóhajtozás, meg a reménykedés, hogy ez már az utolsó. Azt hiszem, így március tizenegyedikén elmondhatom, hogy nem lesz már több téli időjárás. Remélem legalábbis. A napsütés és a tavasz illeti ugyanis már itt is hiteget a sapka, sál, kabát feleslegessé válásával…csak épp a méteres hó :-)
Mindenestre sok mindent másként lát az ember az amerikai szokásokról. Létjogosultságot nyer a sí és téli holmik árusítására szakosodott üzlet egy kisváros közepén. A minden háztartásba egy hó fúvót elv sem tűnik már helyi hóbortnak. Az egyetlen dolog, amin még a tavaz közeledtével is mosolyt csal az ember arcára az viszont a hógolyókészítő. Két egymáshoz erősített fagylalt „lapátot” képzeljetek el gyerekek kezét hidegtől megóvandó.
Az biztos, hogy itt többen gyakorolják a sível való gyaloglást, mint ahány gyerek szánkózik a parkokban…sőt a befagyott tavakon sem látni korcsolyázó tömegeket…pedig az bizonyos, hogy városkákban nincs műjégpálya…de hát ez már csak ilyen.
Mi más tartozna hozzá még a télhez, mint a makacs kis gyerekbetegségek. Annak ellenére, hogy csemeténk továbbra is mértékkel vesz részt az amerikai óvodai képzésben, az ott összeszedett nyavalyák kiebrudalhatatlan vendégeink. Köhögés, szortyogás…legalább annyira várjuk a végét, mint a havazkodásnak. Legutóbbi 39-es lázzal vs fülgyulladással küzdő esetünk kapcsán, ráébredtek a rendelőben, hogy ideje megtartani a négy éves korban esedékes rutin vizsgálatokat, illetve hát beoltani a hölgyet. Utóbbi kapcsán arra is fény derült, hogy itt sokkal több oltás kötelező, mint odahaza. Bepótolandó az elmaradottakat, két nappal a lázas állapot elmúlása után, kellemes betegen, erős antibiotikum szedése közepette, úgy vágtak négy oltást a karjába, mintha cukorkaosztogatásra invitáltak volna. Hogy ez a hozzáállás talán itt sem természetes, csak onnan sejtem, hogy az egyik oltás helyén, csúnyán bedagadó és megszíneződő karja és láza miatt visszamentünk megkérdezni minden rendben van-e. Na, akkor a kortörténet tollbamondása során, a nővérke enyhén szólva furcsán nézett, ami arra enged következtetni, hogy talán…. Különben nem csak az oltások száma több mint odahaza, a négyéves rutin vizsgálat is lényegesen alaposabb. Ennek köszönhetően fogunk majd menni ólom tesztre is, annak elvégzése nélkül ugyanis eben az államban, pl. nem mehet iskolába a gyerek… márpedig itt öt évesen beszippant a rendszer.
Szemdokival kapcsolatban valahogy már más nézőpontba helyeződik az alaposság. Merthogy alapos volt a vizsgálat, aminek mindhárman alávetettük magunkat, az már egyszer bizonyos, de valahogy nem is tudom….Míg pl. Nyiregyen a doktor néni kényesen ügyelt arra, hogy a gyerek akarjon vele együtt működni, addig itt a doki tök szükségtelenül (hiszen már anélkül is megállapította, hogy rendben van a szeme), olyan erőszakosan csepegtetett a szemébe, hogy csodálkoznék, ha egy év múlva mosolyogva indulnánk neki újra a procedúrának.
Volt még ugye Valentin nap. Ami elég csalóka, azt hinnéd, hogy nincs is körülötte nagy felhajtást. Valahogy az üzleteket járva nem tűnik túlzóbbnak a rá való készülődés, mint odahaza. Noha intő jelnek tekinthettük volna, hogy az oviból már két héttel a jeles nap eljövetele előtt elküldték a csoport névsort, hogy tudjuk, pontosan minek is a neve a megajándékozandó barátnak. Hogy mennyire komolyan kellett volna venni ezt az egészet, ez akkor derült ki, mikor ünneplés után nyuszika haza keveredett egy táskányi cukorral, csokival és mit tudom még mivel. Mindenki, mindenkinek mindent. Az üdvözlő kártyák, a rózsaszín szív alakú cukrok…el sem tudjátok képzelni hány megjelenési formát képesek ölteni.
Mindezt megfejelendő a kisasszony megkapta élete első hármas szülinapi party-jára való meghívását. Két hét múlva minden kiderül…
Addig is szép tavaszt kívánunk Mindenkinek!
Csók
Hangtalanul
galambotok