Essen hát áldozatul Hamupipőke. Jó, jó Ő persze kevesebb, mint húszévnyi gyötrődés után boldogan él, míg meg nem hal hercegével az oldalán. Addig azért hátrahagy jó néhány lelket nyomorító történést. És sajnos ez a megállapítás megállja a helyét akár Grimm akár Disney varázsolja elénk a változattól függő árva vagy épp csak félig árva lány történetét.
Én személy szerint jobban bírom a Grimm fivérek leiratát, talán mert gyerekkoromban azt duruzsolták a fülemben, talán mert egyszerűen sok volt mostanság Walt mézes mázos világából. Pedig nehéz eldönteni, hogy melyik a kegyetlenebb, s félek brutalitásban mégiscsak a testvérpáros áll nyerésre. Mindjárt az elején szemünk elé varázsolódik a kép, ahogy anyuka ki leheli a lelkét. És lányok, anyák, asszonyok ne legyenek illúzióitok mindig a nő távozik előbb. A tragédia tetőpontja azonban korántsem ekkor csúcsosodik ki. A gyászidő leteltével ugyanis apuka kivétel nélkül mindig újra nősül. S mindig, de mindig gonosz nőt vesz feleségül. Hogy is lehetne kedves, akit mostohának hívnak? Ebben a változatban ugyanis Hamupipőke nem csak gonosz mostohát, de elősző házasságát megtagadó, és vele együtt előző házasságából származó lányát is mosolyogva szolgasorba taszító apát is nyakába kap. Nem is csoda, hogy édesanyja sírjánál sokat pityergő leányt megsajnálják a bizonnyal varázs mogyorófa ágain ücsörgő madárkák. Majd segítik a hamuból lencsét, kölest miegymás válogatásában. S ha mindez nem lenne elég, első osztályúan báli ruhásítják. Hozzá segítvén ezzel a királyfi szívéhez. Még hogy az első látásra szerelemben nincs szerepe a mondásnak: ruha teszi az embert. De mindegy, mert megteszi, s mi kegyesen eltekintünk az uralkodói maflaságtól, s szemet hunyunk a tényen, hogy őfelségét egy lány háromszor is legyőzte futásban. Szóval szurkozott lépcső ide szurkozott lépcső oda, Grimmék királyfija legalább célirányosan halad a mátka háza felé. Legalább nem lovagoltatnak be vele egy egész birodalmat, csupán lányt kell találni a cipőhöz. Akit ugye csinosra szabott ruhája oly mértékben elváltoztatott, hogy a lovag bárkit táltos paripájára ültet, s üget vele a palotába a boldogan élés reményébe. Bárgyú párválasztást megelőzően jön a tetőpont brutalitás ügyileg. Ugyanis a mostohanővérek kedves édesanyja személyesen adja a kést lányai kezébe. Ja kérem, a hercegnéség fontos dolog. Egy levágott lábujj, egy megnyiszált sarok pedig nem csak vérveszteséget és ájulást képtelenek okozni, de kvázi egy seb beforr alapon feltűnést sem keltenek. Bár miféle felismerést is várhatnánk egy olyan úrtól, aki még szíve választottját sem ismeri fel? Semmilyet. Még jó hogy az út a temető felé vezet, s hogy a galambok nem restek leszólni: Ne már csávó, ez nemcsak másik nő, de vérzik is! Szóval a kaland szövevényes, a boldogság felé vezető út hosszú, de szerencsére Hamupipőke hercegbe vetett hitte nem inog meg. Ja kérem a szerelem vak, ha meg elmúlik, rángathatja majd dróton őfelségét, ilyen éleslátás mellett nem lesz nehéz.
Ehhez képest Disney egyszerre lágyítja és durvásítja a story. Áruló apával ugyan nem sújtja alányt, totális árvasággal viszont igen. Szerető apuci természetesen szintén rosszul választ, majd gyorsan távozik a történetből. A családi vagyon persze hamar huss, most már kötelező a szerencsés férjhez menés. A csiripelő madarak, a barátkozós egérkék között az édes szülő nélkül maradt Pipőke jobb híján hamar szolgasorba jut. S nyalhatja a talpát mostohának, nővérkéknek. Azért dramaturgiailag alaposan alátámasztják, itt csak a szegény lány lehet a befutó. A magyarosított Hamupipőke név azonban értelmét veszti, a nagy nyomor közepén ugyanis hamu helyet seprű, felmosó, vasaló, fakanál görnyeszti a sanyarú sorsú gyermek hátát. Mogyorófa meg galambok ugyan nincsenek, vannak helyette szorgos, beszélő egerek, no meg tündérkeresztanya. Ugyanúgy nonszensz. Bálból is csak egy van, meg hercegből is, a szerelmet mégis inkább az öreg király erőlteti. A cipő tulajának felkutatását is ő rendeli el, fatökű fiacskája helyett szegény nagyhercegmeg szív és jár házról házra. Keres, kutat, s keservvel nézi, ahogy az utolsó esélyt jelentő ház gonosz űrnőjének hála darabokra törik az üvegcipellő. Na ná, hogy a csoda sem csupán éjfélig tartott. Keresztanya hanyag munkájának köszönhetően a topánka párja nem vált köddé az új nap virradtával. Így megszületik a boldog vég. Hamupipőke egy végigtáncolt éjszaka után hercegné lesz, a király unokákról álmodik, a többieknek marad a sárga irigység.
És akkor a népmesék Hamupipőkéjéről még szót se ejtettünk