Kati és a meselámpa a távoli múltból érkezett. Egy mit sem sejtő kislány kapta, egy rövidre szabott szabályosított séta után. Szigorúan mindig a tanító néni után. Az elsős tanító néni után, mindenki tanító nénije után. Kéz a kézben, csodás rendben minidig csak az etalont jelentő, csodás titkok tudóját követve. Betű ország kincstárnoka, összeadások komoly matematikusa víg kedvvel vezette, víg kedvű nebulóit egy eddig ismeretlen szentélybe. Poros könyvek, poros szobában, titokzatos jövőbe merült látogatók emlékét őrizték. Az újra nyitás történelmi pillanatában, az új jelen ismeretlen távlatában pislogó pisisek hadával üzenetet küldve kisgyereknek, s felnőttnek az éledő reményről. Dicső korok, dicső tettei sikerrel préselődtek szabad akaratból rajzolt határvonalak közé. Dicső államalakulás hazugságai között kinyílt pár piros, fehér, zöld virág. A frissen festett iskolák falai, a visszatérő könyvek megcsenttől mentes történetei mellett dagadó mellel hirdette egy csupa nagybetűs cikk A BACSKAI PÉLDÁT, a követendő példát.
Hogy a valóságban a kilencvenes évek mennyire voltak lángoló szellemtől fűtöttek vagy mennyire volt simára gyalult, korláttól övezett a történések sora, a hajdan volt kisiskolás legfeljebb sejti, de tudni, nem tudhatja. Ő csak ment, masírozott, csodálkozott némán, az újra okító almamátertől a felfedezésre váró könyvtárszobáig. Az út rövid volt, a polcokon sorakozó könyvek hada véges, az élmény örökérvényű. Mélyre tüdőzött mesevilág. Jelképpé lényegült pecséttel ellátott sárga sapkás manóval illusztrált keményfedeles kincs. Miestna ludova kniznica hirdette a tinta, szemeket szipkázva, tekintetett vonzva el az egészről, a címről, a szerzőről, a Szlovákiai Szépirodalmi kiadóról, el Katiról, el a meselámpásról, el a sárgasapkás manóról. A manóról, ami az írás-olvasás tudományával épp csak ismerkedő képlékeny anyagban sajátos képzettársítást idéz.
De Kati és a meselámpa a múltból megérkezett. Fehérre mázolt postás autó hozta világot látott otthonról küldött gondosan bugyolált csomagban. A régi beidegzősek Sanyi manónak hitték. A régi beidegződések késve korholták az egykor volt hatévest gyerekségéért, amiért nem értette, amiért nem becsülte, egy tovatűnő kor ajándékait.
De a felnőtt már tudja s helyre is hozza a hibát és végre elolvassa Katit és a meselámpát. Mert Kati és a meselámpa jó. A szeleburdi ötévesek hibait erénnyé változtató Csicsijka manó (és nem Sanyi) igazi találmány. A koncepció egyszerű. Kati izgága, akaratlan csínytevéseit Csicsijka estéről estére mesébe szövi. Így kalandozzuk végig Kati huncutságait a megfelelő tanulság levonásával együtt. Így válik napról napra felelősségteljesebbé, szófogadóbbá Kati s remélhetőleg vele együtt kis olvasója is. Esténként a varázslámpa fényénél így rajzolódik ki történetről történetre jóság, szorgalom, felelősség, odaadás, hűség s nem utolsó sorban barátság. Mert Kati és a meselámpa történetében mindez benne van. Az írás kedvesen kalauzol végig bennünket a felnőtté vállas, a jó emberré válás nélkülözhetetlen összetevőin. A szigorúságot tükröző vagy az örök megbocsátást szimbolizáló óvó néni helyet Csicsijka megbízható teketóriázást nem tűrő, ugyanakkor szeretetteljes iránymutatására bízva nem csak Kati, de vele együtt minden ötéves esendőségét.
S, ha eljön az este a Bakó Ágnes teremtette manócska, a lámpára ül Kip-kipi-kopp ritmusra jár a láb, a lámpát, a szobát pedig elönti az édes sárgás fény és kezdődik a mese.
Csicsíja, ssss,
aludj el szépen!
Ami eztán jön,
holnap elmesélem.
Két tarka pille most
a szemedre száll
csicsíja,sssss,
szépet álmodjál!