Vendégvárós
Várjuk a vendégeket. A Kisasszony, mint mindig türelmetlen.
Megtanultuk már, hogy nem érdemes előre bejelenteni egyetlen látogatást sem, mert csak végtelen szenvedős napokat szül számára és számunkra is. S jó szülőhöz méltón igyekszünk megvédeni elsősorban magunkat (jó szülőhöz méltón) a végeláthatatlan - mikor jön már, mikor lesz már - kezdetű mondatoktól. A tudást tehát birtokoljuk, s igyekszünk tovább is adni. Gyakorta felhívva kedves barátaink figyelmét arra, hogy óvatosan bánjanak, az idejekorán leegyeztetet programok kihirdetésével. Ők bólogatva megértik, majd ti kérésetek, ti problémátok alapon az agyuk egy nem létező zugába kergetve feledik a közlést, majd ünnepélyes bejelentést tesznek csemeténknek: Egy hét múlva érkezünk, talán… - Mondják, Ő meg persze a feltételes módot ereszti el a füle mellett. Nem is lenne ez baj, ha mindig minden klappolna, ha a felnőttek világában nem létezne a : Bocs, közbe jött valami!- kifejezés. Márpedig aktuális, nagyon várt vendégeink esetében ez a kijelentés legalább olyan gyakori, mint jó reggelt vagy épp jó éjszakát kívánni családtagjaiknak.
Úgyhogy várjuk a vendégeket és eszeveszetten szorítok, hogy ha már így alakult, közbe ne jöjjön valami.
Hölgyeményünk türelmetlensége pedig olykor kreativitásba, olykor szenvedésbe torkollik. Mindkettőt ismerjük már, noha előbbi képes meglepetéseket okozni. Az ajándékba szánt rajzok áradata mellett, rendezünk kiállítást, és autó vadászatot. Nem csak kimozdulni, de otthon ülni sem tudunk anélkül, hogy ne lesnénk az úton elsuhanó autókat, olyat vizslatva, mint amilyen nekik van. Mindemellett nem marad el a mondókázás se: Mikor jönnek már? Mikor lesz már?
Rutinos szülő, rutinból nyugtat.
Próbálom hangsúlyozni, hogy nem lenne olyan vidám, ha most azonnal lenne a nyolc nappal később, hiszen annyi dolgunk van még. Addig kell még takarítani, vásárolni… - eddig jutok, mikor felcsillan a szeme. Igen, bort kell venni Daninak! – mondja.
Mindezt olyan komoly és fontoskodó ábrázattal, minta az örök élet titkát osztotta volna meg. Püff neki. A világ igazságai, egy öt éves kobakjában hevernek. Hogy ez mit mondana egy idegennek, díszes társaságunkról, arra inkább nem is gondolok.
Ui.: Utolsó nap előtt a vendégeink lemondták a látogatást, közbejött egy meló. Mi reszketve aggódtunk, hogyan mondjuk el Neki. Ő egy kis pityergéssel elintézte, mert azt is jól tudja, hogy Dani sokat dolgozik. Elpakolta a kiállítást, a rajzokat és töretlen hittel vár, várja a napot, amikor Daninak kevesebbet kell dolgozni, mikor ideje lesz meginni a bort és Ő végre játszhat szeretett barátjával.
Téma: Vendégvárós
Nincs hozzászólás.