Ok okozat

Van az a pont, amikor a kedves édesanyját már unó csemete elkezdi aktívan haza várni életének másik nyúzásra alkalmas szereplőjét, jelesül édesatyját. Eddigi megfigyelések alapján ez utóbbi cselekvés intenzitása az idő, és legfőképp az egyre kellemesebbé váló idő értsd. hőmérsékletnövekedés előre haladtával csökken. Ebben az egyre iparkodó őszi időben azonban igazolódni látszik, hogy amiként múlik a jó idő és vele együtt csökken a napocska fényében végezhető huncutságok aránya, úgy fejlődik vissza az apró nép és végtelenedig a véget nem érő saját gyártású mondóka száma azon a bizonyos ponton, amikor hát na, lássuk be anya újra és újra megunhatóvá válik. Igazolja mindezt a mai nap, amikor az izgalmakkal és nem utolsó sorban pocsározással teli nyarat követően, az őszi levélhullásban kisasszony a kerítés tetejéről kémlelve feltűnni vél egy ismerős autó. – Biztosan apa az! – mondja. – Ő kell legyen, mert már nagyon hiányzik!